A tánc,  a próbaterem és a zene ez az én menedékem. Ha megbántanak mindig ide menekülök, és táncolok, táncolok míg ki nem fulladok.

 Most is épp oda rohanok,a szakadó esőben, hogy mindent ami történt vagy ami bánt azt kitáncoljam magamból. Bár azt hiszem ez most nem ilyen egyszerű…
Vicces ,hogy most is a táncba menekülök hiszen pont emiatt szakítottunk. - ahogy erre gondolok megint potyogni kezdenek szememből azok az átkozott ezüst cseppek. Beértem a terembe, beindítottam a zenét és csak táncoltam,táncoltam míg  a könnyeim folytak. Úgy 2 órája táncolhattam amikor végre sikerült lenyugodnom. A zene elhallgatott az ajtó pedig tárva nyitva volt. Ti pedig csak álltatok ott némán. Te,oldaladon a csapatoddal és az értetlenül rám néző bátyámmal, Dannal. Mikor megláttam  Dant egyből megöleltem és ennyit súgtam neki: „Szakítottunk”.Szorosan magához ölelt majd eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Sajnálom.De azért jól vagy?-erre csak egy apró bólintás volt a válaszom majd feléd fordultam.
-Ti miért vagytok itt?- hangzott el a kérdés amire nem jött válasz,mert  éppen a testemet vizsgálgattad a szemeiddel. Ekkor esett le,hogy mi van rajtam,egész pontosan hogy mi nincs rajtam. Póló nélkül szoktam táncolni és ez most sem volt másképp egy sport melltartó volt rajta  ami lehetővé tette számodra hogy megbámulhasd a szabadon lévő hasamat. Gyorsan magamra kaptam a pólómat. És ekkor valami válasz félét kezdtél el  nyöszörögni.
-Ümm…Mi azért jöttünk,hogy…