14.~ (THE END)

Csak álltam ott földbegyökerezett lábakkal és darabokra tört szívvel.

Amit láttam az megsemmisített. Mondjuk sejtettem hogy ez lesz,hiszen mióta ismerem Boyunt azóta mindent elvesz tőlem ami fontos nekem. Mindent és mindenkit."Szeretsz valakit?Nesze neked elveszem tőled csak,hogy szenvedj."Nem tudom,miért teszi ezt velem. Nem tudom,hogy miért utál ennyire.

~Jaj ne~ Kapok a mappám után de már késő,mert a kemény fedeles tárgy hangos csattanással a földön landolt. JR szemei kipattantak és a zaj forrása után kutattak. Mikor találkozott a pillantásunk én elfordítottam a fejemet,hogy még véletlenül se lássa íriszeimben a fájdalmat ami a szívemet mardosta ebben a pillanatban de nem bírtam elrejteni az arcomon legördülő könnycseppeket. Felkaptam a mappámat és a kémia labor felé vettem az irányt ahol ikremet kerestem. Elmondtam neki mindent és megkértem,hogy szóljon a tanárnak hogy nem érzem jól magamat,ezért hazamentem.

Táskával a vállamon indultam kifelé a pár éves épületből.

- Hé!Alice-kiabált Minhyun utánam de mivel minél hamarabb otthon akartam lenni,ezért úgy tettem mintha nem hallanám. Haza rohantam,átöltöztem és beestem az ágyamba.

- Miért fáj ez ennyire?-tettem fel a kérdést miközben összekuporodtam az ágyon- Hiszen alig ismerem.

Nem sokáig tudtam ezen gondolkozni,mert könnyeim közt elaludtam. Álmom sem volt jobb mint a mai nap mély pontja.

JR elindult felém mosolyogva. Már majdnem ide is ért de akkor megláttam egy arc nélküli fiút a háta mögött. Először nem értettem,hogy mit is akar de aztán megláttam ahogy fegyverét egyenesen Jonghyunra irányítja és lőni készül.

-JR!Fuss!.Meg akar ölnie-kiáltottam kétségbe esetten de már késő volt. A fiú akit szeretek előttem rogyott térdre és halt meg.

- Alice.Alice.- szólogatott valaki ezzel kiragadva álmomból. Kipattantak a szemeim és Rennel találtam szemben magamat ami egy kisebb sikolyt váltott ki belőlem.

- Te mit keresel itt?- töröltem le az arcomon folydogáló ezüst cseppjeimet.

- Hát Minhyun mondta,hogy látott haza felé igyekezni aztán meg Rose mondta a tanárnak hogy rosszul lettél,ezért haza jöttél. Igazából Jonghyun akart jönni de a lányok valamiért átnéztek rajta mikor megszólalt. Én meg mivel aggódtam ezért elkértem Hyesutól a kulcsát és idejöttem-magyarázott és közben össze-vissza mutogatott a kezeivel amivel az arcomra mosolyt csalt.

- Éértem.De fölöslegesen aggódtál minden rendben csak nem éreztem jól magamat-füllentettem- Mennyi az idő?

- Üüüm fél 4.Miért?-néz rám értetlenül.

- Basszus. Túl sokáig aludtam.-pattanok ki az ágyból- 4től van próba.

- Tényleg -csap a fejére- Akkor mehetünk együtt.

- Lent megvársz léci.Sietek.-bólint majd kimegy a szobámból én pedig villámgyorsasággal felöltözök,összepakolok és feljavítom az elkenődött sminkemet ami tusból és szemceruzából áll.-Kész vagyok. Indulhatunk.

Igazából semmi kedvem nem volt most ehhez de nem sok idő maradt a comebackig így nem fér bele hogy elmaradjon egy edzés. Mikor odaértünk rossz érzésem támadt és mikor a terem ajtaján beléptünk rá kellett jönnöm hogy megint jó volt a megérzésem.

- Aliiice-rohan felém vigyorogva Aron viszont én Boyunnal farkasszemezek egészen addig amíg Baekho fel nem emel.

- Tegyél már le te bolond.-ütögetem nevetve a vállát.- Mit keres itt Boyun?

- Nem bírtuk levakarni magunkról. Elég idegesítő- fintorog Minhyun.

- Oh igen. És ti még nem is az igazi énjét látjátok. De látom van aki élvezi a társaságágát-illettem lenéző pillantással JRt.

- Valami baj van?

- Semmi.Csak nem tűröm a kígyókat a közelemben- mondtam kicsit hangosabban mire Boyun is odajött hozzánk.

- Jaaj Alice itt vagy?-pislog rám ártatlanul.

- Nem ribancoknak való ez a hely Boyun. Miért nem mész inkább plázázni?-nézek rá gúnyosan.

- Oh csak nem féltékeny vagy?-vigyorog.

- Ugyan mire kéne féltékenynek lennem?Rád?Na ne nevettess-röhögök a képébe.

- Oh tudod te azt jól hogy mire értettem-pillant JRre.

- Rá?-csalódottan pillantok az említettre- Csak nyugodtan. Már hozzá szoktam. Ha neki egy ribanc kell-megrántom a vállamat és elindultam a CD lejátszóhoz.

- Oh még valami.Tűnj innen addig amíg nem én rángatlak ki a hajadnál fogva.-nézek rá gyilkos szemekkel.

- Chh-fújtatott egyet majd összeszedte cuccait és köszönés nélkül kitipegett a teremből.

- Na végre hogy elhúzott. Szörnyű ez a csaj- forgatja szemeit Baekho.

- Oké.Ha még egyszer valaki idehozza ezt a pláza kurvát annak kitekerem a nyakát.Valamint akkor engem is elfelejthettek.- jelentettem ki dühösen és JRre néztem aki szólásra nyitotta a száját ezért elfordítottam a fejemet- Remélem bemelegítettetek. Mivel nincs sok időnk comebackig ezért kicsit gyorsabban kell haladnunk a tánccal szóval semmi kegyelem.- néztem végig a fiúkon.

Elindítottam a zenét és a fiúk megtudták hogy mért is mondta Dan hogy rabszolgahajcsár vagyok.

- Uuuuupsz.Asszem túlzásba estem egy picit- nevettem mikor végig néztem az öt lihegő fiún.

- Csak..Kicsit?-nyöszörgött Ren a földre rogyva.

- Oooké 10 perc szünet-jelentettem ki mire megszólalt a telom. ~Rose?Pont a legjobbkor~ Gondoltam magamban majd kimentem a teremből a kertbe és leültem a medence szélére.

- Minden oké?Már aggódtam érted. Nem vagy itthon a telefonod meg dísznek van.- hadarta idegesen.

- Nyugi. Csak próba van. Tudod a srácokkal-nevettem.

- Oh.És minden oké?Hogy vagy?

- Valamelyik idióta idehozta azt a ribancot. Elegem van Boyunból.-sóhajtok.- Miért csinálja ezt velem?

- Ezt csak ő tudhatja de...

- Szuuuper.Lemerült a telóm.-néztem a fekete képernyőt.

- Alice. Beszélhetnénk?- áll meg mellettem JR.

- Nincs miről beszélnünk-állok fel.

- De van. Beszélnünk kell. Had magyarázzam meg.

- Mit akarsz megmagyarázni?Semmi közöm ahhoz,hogy kivel és mit csinálsz.-megrántottam a vállamat és elindultam befelé.

- Csak hagy magyarázzam meg.-kap a kezem után es ránt vissza magához így pont szemben állok vele.- Nem az történt amit gondolsz.

- Láttam hogy csókolóztok. Ennyi. Ezen nincs mit magyarázni. Amúgy sem vagy a barátom,hogy magyarázkodnod kelljen.

- De nem csókolóztunk. És nem én csókoltam meg hanem ő engem-néz a szemembe.

- Szóval azt mondod,hogy nincs is köztetek semmi?

- Dehogy is. Utálom az ilyen csajokat-lép hozzám közelebb így közvetlenül előttem áll- Amúgy is én mást szeretek.- simít végig arcomon majd közeledni kezd felém arcával. Tudtam,hogy mi következik. Mégis szívem a torkomban dobogott. Mikor megéreztem puha ajkait az enyémeken gyomromban lepkék ezre repdesett.Lehunytam pilláimat és átkaroltam a nyakát így viszonoztam csókját. Éreztem,hogy karjai a derekamra csúsznak és átölel ezzel is csökkentve a köztünk lévő távolságot.

- Téged szeretlek.-suttogja szemeimbe nézve miután ajkaink elvállnak egymástól.

- Én is szeretlek.-mire kimondtam ezt a pár szót JR újabb csókkal jutalmazott aminek hangos füttyögés,tapsolás és éljenzés  lett az eredménye.Mindketten arra kaptuk a fejünket és a 4 fiú vigyorgó képével találtuk szemben magunkat.

- Komolyan.Mintha éppen a boldogító igen hagyta volna el a szánkat.-nevettem rajtuk mire Aron szívecskéket kezdett el rajzolgatni a levegőbe.Ekkor esett le hogy biztosan hallották a vallomásunkat.

- Jééézusom-éreztem hogy az arcom kezdi felvenni egy igen csak érett paradicsom színét így hozzábújtam Jonghyunhoz aki nevetve megölelt.

- Tudod hogy még a füled is piros?-nevetve simogatja hajamat.

- Mostmár tudom.-motyogtam.

- Aranyos mikor ennyire zavarban vagy.-mosolyogva néz rám.- Na jó fiúk. Vége a műsornak húzás van befelé.-nézett rájuk és a kezével mutogatott az ajtó felé.

- Na hagyjuk magára a gerle párt-vigyorog Aron és elkezdi őket befelé terelgetni.

- Azt hiszem még sosem voltam ennyire zavarban-nézek fel ujjaim közül mik az arcomat takarják. JR megfogja kezeimet és elhúzza az arcom elöl őket.

- Még valami hátra van.

- Micsoda?-nézek rá értetlenül mire ő kinevet.- Naaaa.Ne nevess ki.- ütögetem a mellkasát.

- Oké oké.Nem nevetlek ki csak ne verj meg.-mondja elvékonyított hangon mire én kezdek el nevetni.

- Azt hiszem ez esetben megkönyörülök rajtad- mosolyogva nézek rá.

- Gyönyörű vagy mikor mosolyogsz - végig simít az alkaromon majd megfogja a kezemet és összekulcsolja az ujjainkat - Szóval Alice...-néz szemeimbe azokkal a gyönyörűen csillogó barna szemeivel.- Lennel a barátnőm?

- Háááát nem is tudoooom...- húzom az agyát.

- Naaaa mond ki.- öleli át derekamat és közelebb húz magához.

- Igen-adok egy puszit a szájára- Igen.- még egyet- Igen.- megint megpuszilom- Éééés igeeeeen.-mosolyogok rá majd karjaimat nyaka köré fonom és megcsókolom mire ő fölemelt és pörögni kezdett aminek az eredménye az lett,hogy a medencében landoltunk.      

                              

- Ezt nem így terveztem.-vakarta a tarkóját zavartan.

- Nem baj. Úgy is meleg van- nevettem.- Viszont vissza kéne menni és folytatni a próbát.- ülök ki a medence szélére immár vizes gönceimben.

- Muszáj?Olyan jól haladunk a tánccal hála a rabszolga hajcsár koreográfusunknak.- vigyorog rám.

- Chhh.Na köszi-fordulok el durcásan.

- Naaaa csak vicceltem-nevetve combjaimra támaszkodik és onnan néz fel rám.

- Az amúgy is a kígyó hibája volt. Felhúzott és olyankor sokat követelek ha táncról van szó.-mondandóm közben még mindig nem néztem rá ezzel fenntartva a durcás látszatot.

- Nézd csak Alice- mondja mire én odakapom a fejemet ő pedig megcsókol. ~Most komolyan. Hogy lehet erre az emberre haragudni?~ 

- Na most már tényleg menjünk vissza.-mászik ki a medencéből.

- Menjünk- nyújtom felé kezemet mit ő készségesen elfogad és felhúz.Kézen fogva mentünk vissza a fiúkhoz és folytattuk a próbát.

Pár hónappal később megtörtént a Nu'est Comeback és megkezdődött az állandó utazás,fellépés,fotózás és persze a fantalálkozókon való részvétel. Idáig sülve-főve együtt voltunk ám most két külön dologra kell koncentrálnunk.Ő dolgozik és azt teszi ami az álma volt mindig is én pedig…hát én tanulok a nyelvvizsgára és a jövő évi érettségire.De ezek mellett sem hanyagoljuk egymást. Szerintem már a fiúk agyára mehetünk a folytonos esti több órás telefon beszélgetéseinkkel...De hát mi csak szerelmes tinikként viselkedünk.

Ami a jövő évet illeti...A Street8 feloszlik hiszen Dan visszamegy az államokba,mert felvették egy ottani egyetemre természetesen Cookieval együtt. Jay és Nocile pedig Busanba költöznek mert ott vették fel őket fősulira. Csak hatan maradtunk,de nekünk pedig ott van az utolsó évünk így nem igazán marad idő a táncra...így hát ideiglenesen feloszlik a csapat.Ez nem is egy csapat sokkal inkább ..egy nagy család. Hiszen együtt nevetünk,sírunk,örülünk,ünnepelünk,hülyéskedünk és még sok mást.

Lehet,hogy most elválnak az útjaink de mindig vissza fogunk találni egymáshoz mert mind a nyolcunkon ott az a bizonyos gyűrű amivel eljegyeztük egymást egy életre.